A Misericordiae vultus dokumentum bemutatása

Ferenc pápa szeretne egyszerű, jól megragadható lelkipásztori programot adni, ami elsősorban nem módszert, akciót jelent, inkább hozzáállást: Legyünk irgalmasok a legapróbb dolgokban is - akkor majd képesek leszünk a világ nagy dolgait (éhezés, migráció, környezetszennyezés, stb.) is irgalmasan rendbe tenni.

A Szentatya Ószövetségi biblikus képpel indít: Isten így mutatkozik be Mózesnek: „Irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő, gazdag kegyelemben és hűségben” (Kiv 34,6). Ez az irgalmasság a legteljesebben a Názáreti Jézus szavaiban, tetteiben és egész személyiségében mutatkozik (MV1 ).

Az Irgalmasság Kapuja: Itt ír róla először, majd a zarándoklatról szóló részben (14) fejti ki részletesen. Útra kell kelnünk, be kell lépnünk. Ez elhatározást, döntést, magunkból való kilépést vár tőlünk (3).

Szép a dokumentum kezdetén, hogy a Zsinat 50. évfordulójához köti az IÉ kezdetét, mert „a Zsinat megnyitásával az Egyház történelmének új szakasza kezdődött”. Két nagyon jó idézettel indít: A Zsinatot elindító XXIII. János és azt lezáró VI. Pál is az irgalmasságról beszélt, ezek ma is nagyon aktuálisak: Egyházunk nem uralkodni, nem kioktatni akar, hanem szolgálni (4).

Föl kell újra fedeznünk az Ószövetség, főleg a Zsoltárok Irgalmas Istenét! Fontos erről újra tanítanunk, mert sokakban él az a téves kép, hogy az „Ószövetség istene irgalmatlan” (6-7). Jézus példája mutatja meg igazán Isten irgalmasságát. Két alapvető példabeszéd Lukácstól: Isten végtelenül irgalmas irántunk (Lk 1 5: Az irgalmas atya) – ezért legyünk mi is irgalmasok embertársaink iránt (Lk 1 0: Az irgalmas szamaritánus), illetve a megbocsátás (Mt 1 8,22-35). Ferenc pápa idézi a Beda Venerabilistol vett jelmondatát: „Miserando atque eligendo” = megkönyörülvén meghívta - ti. Jézus Mátét.
„Itt az idő, hogy visszatérjünk a lényeghez, hogy viseljük testvéreink gyöngeségeit és nehézségeit. A megbocsátás új életet fakasztó erő, amely bátorságot ad arra, hogy reménnyel tekintsünk a jövőbe.” – Ebben a megfogalmazásban a megbocsátás nem egy nehéz feladatként jelenik meg, inkább olyan valami, ami felszabadít, új életet fakaszt és reménységet ad (10).

Fontos idézetek Szent János Pál pápa „Dives in misericordia” leveléből. Szép látni, hogy az irgalmasság gondolata kezdettől ott volt a szent pápa tanításában, és hogy ez az irgalmasság szükséges ahhoz, hogy orvosolni tudjuk a világ jelenlegi súlyos problémáit. Az Egyház és igehirdetése elsőként élje és tanúsítsa az irgalmasságot. A nyelvezetünk és gesztusaink is Isten irgalmasságát közvetítsék, hogy az emberek könnyebben megtalálják az Atyához visszavezető utat. Isten szavának hallgatóivá kell válnunk, a csöndben fölfedezhetjük a hozzánk intézett Szót (12-13).

Zarándoklat, megérkezés a Szent Kapuhoz: ezek fontos eszközök. Az elérendő cél az irgalmasság, amely erőfeszítést és áldozatot kíván. Itt sokkal inkább egy belső útról van szó. Ferenc pápa ismét komolyan beszél az ítélkezés és pletykálkodás súlyos bűnéről. A periférián élők: ez Ferenc pápa talán leggyakrabban hallott programja, amibe szeretne bennünket is bevonni. Elmélkedjük és gyakoroljuk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. (15-16)!

A nagyböjt legyen Isten irgalmassága ünneplésének és megtapasztalásának intenzív időszaka! 24 óra az Úrért a Nagyböjt 4. vasárnapja előtti péntek-szombaton. A gyóntatók feladata, hogy magukhoz öleljék a hazatérő bűnbánót. A Népmissziók, az Irgalmasság Misszionáriusai. Az Igazságosság és irgalmasság kapcsolata: „Isten könnyebben fékezi meg a haragot, mint az irgalmasságot” (Ágoston). „Isten soha nem fárad bele az irgalmasságba. Mi se fáradjunk bele kérni az Ő irgalmát, és ne fáradjunk bele, hogy azt gyakoroljuk mások iránt!” (Ferenc pápa - 20-21). Mária, az Irgalmasság Anyja a kereszt alatt állva tanúja volt a Jézus ajkáról elhangzó megbocsátó szavaknak. Mária tanúsítja, hogy Isten fiának irgalmassága határtalan, és mindenkihez eljut. Forduljunk hozzá a Salve Regina ősi és mégis mindig új imádságával! (24-25). Istennek legyen hála mindezért!