Felnőtt alkalmak

Íme, itt van egy út, amely járható mindenki számára: férfiak és nők, tanultak és tanulatlanok, értelmiségiek és munkások, családanyák [...] fiatalok és idősek, államférfiak és egyszerű polgárok számára egyaránt.
Arra vagyunk, hogy igazi, eredeti személyek legyünk és emberi, testvéri közösség vegyen bennünket körül, ahol mindenki önmaga és ezért képes ajándék lenni a többiek számára.

Felnőtt hittan

A II. vatikáni zsinat – reflektálva az “idők jeleire” – nézőpontjának előterébe helyezte az “egyházat, mint közösséget”. A zsinaton meghatározták az egyház helyzetét és feladatait a mai világban. A lelkipásztori konstitúcióban -az Egyházról-, mint közösségről – többek között a következő összefoglalást találjuk: “Isten az embereket nem arra teremtette, hogy magányosan éljenek, hanem arra, hogy közösséget alkossanak, ugyanúgy jónak látta azt is, hogy ne külön-külön szentelje meg és üdvözítse az embereket, bárminő kölcsönös kapcsolatuktól függetlenül, hanem néppé tegye őket, amely Őt igazságban elismeri, és szentül szolgál neki.” A zsinat egész szemlélete közösségi volt. Ez tükröződött úgyszólván minden zsinati dokumentumban. A zsinat a lelkipásztorkodás egyik alapfeladatát a szemléletes kapcsolatokra épülő közösségek kialakításában jelölte meg. Így például a papi szolgálatról szóló rendelkezés a közösségek létrehozására hívja fel a lelkipásztorokat.
“A lelkipásztori tevékenység nem szorítkozhat csak arra, hogy a hívekkel egyenként törődjék, hanem természetszerűen ki kell terjednie arra is, hogy kialakítsa a valódi keresztény közösséget.” A zsinat dokumentumaiban újra hangsúlyozza, hogy a keresztények közössége Jézus nevében egyesült közösség legyen. Így újuljanak meg az egyházközségek. Így jöjjenek össze a világiak, akik Krisztusról akarnak tanúságot tenni. Így jöjjenek össze a liturgiára a hívek.

Biblia óra

Szeptembertől kéthetente hétfőn este 18.30-kor találkozunk. Egy-egy Szentírási könyv feldolgozása, az otthoni Bibliaolvasással, az előadással és a kiscsoportos megbeszéléssel valósul meg.  “A Szentírás a gondviselő Isten felbecsülhetetlen értékű ajándéka számunkra. A Biblia óra nagyszerű alkalom, hogy rácsodálkozzunk erre egyházközségünkben is.”

Házas csoport

“Nem jó, hogy az ember egyedül van, alkotok hozzá illő társat” (Ter 2,18.) Isten az embert férfinak és nőnek teremtette, hogy egymást kiegészítsék, segítsék, és boldoggá tegyék. Az első közösség a házastársak között valósul meg és fejlődik tovább: a házastársi szeretet szövetségének erejében a “férfi és a nő már nem kettő, hanem egy test” (Mt 19,6.) Arra törekednek, hogy állandóan növekedjen közösségükben a házassági ígéret iránti mindennapos hűség, a teljes és kölcsönös önátadás által. “Egy szívet és utat adok nekik.”(Jer 33, 39.)
A katolikus Egyház alapkövei a házasság és az egyházi rend. Mindkettő közösségalkotó szentség, eltérő módon, de ugyanazt a célt szolgálja: Krisztus szeretetének megélését és továbbadását.
Egyre nagyobb jelentősége van a közösségeknek a családok életében. A közösség erőt ad, bátorít, és útmutatást ad ebben a vegyes erkölcsi felfogású világban. A migráció következtében nagyon sok család él elszigetelten és magányosan. A különböző életszakaszban lévő családok megoldást találhatnak problémáikra.
“Rendkívüli jelentőségű a családok közössége a keresztény nevelés számára is. A gyermek akkor tapasztalja meg igazán a keresztény értékek megélhetőségét, ha látja, hogy nemcsak szülei, hanem más baráti családok is keresztény módon élnek. A zsinat ilyen összefüggésben hangsúlyozza, hogy a családcsoportok törekedjenek tanítással és gyakorlati útmutatással támogatni a fiatalságot, továbbá a házaspárokat.”
Fiatal családok összejövetele a hónap utolsó csütörtökén 17.00-től.

Alapozó hittan

“Az ember élete folyamán sok olyan döntés elé kerül, amelyek formálják őt. Keresztény volta és hite is sajátos döntések alapján alakul ki. Senki nem születik kereszténynek, mindenkinek azzá kell válnia.” A felnőttek evangelizációja a katekézis legfőbb feladata ma az egyház számára, mivel kiindulópontja a család, és a gyerekek evangelizációjának (vö: KÁD 255.). Ezt az “intézményt” katekumenátusnak nevezzük, ami egy olyan folyamat, amely megalapozza és előkészíti a hit útját a megtérőben. Ennek alapja már az ősegyházban kialakult, és a II. vatikáni zsinat ismét hangsúlyozza felnőttek alaposabb felkészítését a szentségekhez járulásuk előtt.
A katekumenátus elsősorban a keresztény életformába akarja bevezetni, és azt begyakoroltatni a hittel ismerkedőt. Ehhez  a keresztelkedőt,(elsőáldozásra, bérmálásra készülő felnőttet) el szeretnénk vezetni a személyes Istenkapcsolatra. Ebben segítsége a felkészülőnek, a lelkipásztor és a befogadó csoport..  Hétfőn 19.00-kor a plébánián. Az első alkalom szeptember 18., havonta.