A plébánia története

A plébánia történetét a XVII. század végétől követhetjük. Kéry János püspök 1684-ben, majd Dwornikovich Mihály váci püspök székfoglalása után 1695-től visszaállította az egykori Szent Mihály plébániát. Terenyei Bendő Istvánt nevezte ki váci plébánossá. Az ő halála után Berkes András lett a plébános, aki az újra visszaállított székeskáptalan nagyprépostjaként tovább is gondozta a híveket. Az ónodi gyűlés utáni bonyodalmak miatt (trónfosztás) gr. Kollonitz Zsigmond váci püspök először a domonkosokra, majd a kegyesrendiekre bízta a plébánia vezetését. 1719-től ismét a káptalanbeli tagok voltak a lelkipásztorok.

Az 1730-as évek végére a régi Szent Mihály templom, a város főterén, oly roskataggá vált, hogy gr. Althann M. Károly érsek-püspök kénytelen volt nagy részét lebontatni.
Az istentiszteleteket, a püspöki, a káptalani és a városplébániai szentmiséket a dominikánusok templomába tette át. Mint tudjuk, Dwornikovich Mihály püspök 1699. június 20-án kelt alapítólevelével telepítette a Szent Domonkos rendi atyákat Vácra. Számukra a templom és a kolostor építéséhez tisztes alapítványt tett. Az épületek tervezésével Salcher Márton mestert bízták meg, aki az építkezés ellenőrzését is végezte. A templom közel hetven évig épült, a főoltár felszentelése 1713-ban már megtörtént, de az egész templom ünnepélyes felszentelése, melyet gr. Migazzi bíboros kedvelt segédpüspöke: Salbek Károly, a későbbi első szepesi megyéspüspök végzett, csak 1769-ben kerülhetett sor.

1772. augusztus 15-én országos ünnepség keretében gr. Migazzi Kristóf Antal bíboros püspök felszentelte a székesegyházat. Ezután mindkét plébániát, a Felsővárosit és az Alsóvárosit is a székesegyházba helyezte. Majd a domonkos rend kényszerű megszüntetése után főkegyúri rendelet folytán a rend temploma és rendháza a váci püspök és egyházmegye rendelkezésére lett bocsátva. A megyéspüspök utasítása alapján a felsővárosi Szent Mihály plébánia kapta meg a domonkosok templomát, és azóta mindmáig e templomban végzik a plébániai istentiszteleteket. 1808-ban a plébániát és javadalmát örök időkre egyesítette Károly Ambrus herceg váci apostoli kormányzó a Szűz Máriáról nevezett Vác-Szentkúti prépostsággal. Ettől az időtől kezdve a felsővárosi kanonokplébánosok működésük idejére a préposti címet viselik.