Amilyen az élet olyan a gyümölcse

 
"Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek" (2Pt 1,8).

Ha gyümölcsözõ élet által szeretnénk (kívánjuk) dicsõíteni Urunkat, akkor ennek bizonyos elõfeltételei vannak. Semmi sem származhat ugyanis belõlünk, ami nincs meg bennünk. Elõször is hitre van szükségünk, ami minden erény alapja, azután ismeretre, mértékletességre, állhatatosságra és kegyességre. Ezekhez járuljon istenfélelem és felebaráti szeretet. Mindez együttvéve megtermi majd a gyümölcsét, úgyhogy nem leszünk az Igének csupán tétlen ismerõi, hanem tényleges cselekvõi. Az sem elég, hogy mindez csak meglegyen bennünk: bõvölködnünk kell ezekben, különben kiszáradunk. A gyümölcs az élet túláradása, ezért telve kell lennünk élettel, hogy az kiáradhasson belõlünk!

Ismerünk embereket, akik sok és igen jó képességgel rendelkeznek és kedvezõ alkalmakat is kapnak, mégsem tudnak soha lelkeket az Úrhoz vezetni. Közelebbrõl megfigyelve õket, rájöttem, hogy bizonyos kegyelmi ajándék hiányzik belõlük, ami föltétlenül szükséges a gyümölcsterméshez: az alkalmasság ajándéka. Mert amilyen az ember, olyan a munkája. Ezért ha valamit jobban akarunk csinálni, elõször nekünk kell jobbá lennünk. Ha hasznosabbak akarunk lenni a szolgálatban, elõször nekünk magunknak kell alkalmasabbakká válnunk arra, hogy szolgálhassunk