Napi Evangélium (Mt 25,1-13)

Legyen nálad olaj!
Jézus példabeszéde a tíz szűzről egyfajta lelki ébresztő számunkra. A menyegző, amelyre a vőlegény érkezik, az Isten országának képe. A szüzek, akik rá várnak, mi magunk vagyunk. A történetben öten okosak voltak, öten pedig balgák. Mindegyik vitte magával a lámpását, mindegyik elaludt, de a különbség ott van, hogy az okosak vittek tartalék olajat is, míg a balgák nem. Mit jelent az olaj? A szentatyák és a teológusok különféle értelmezéseket kínálnak: a szeretet tettei, az élő hit, a szív készsége, az Istenbe vetett bizalom. Bármelyiket is jelentse az olaj, az biztos, hogy amit nem lehet kölcsönadni vagy nem lehet a másét használni, az egészen személyes. Az olaj a szív készenléte, amit nem lehet sem kölcsönadni, sem az utolsó pillanatban megszerezni.
A keresztény élet nem csupán hitvallás vagy vallási gyakorlatok rendszere. Nem elég néha meggyújtani a lámpást, főleg ha nincs benne olaj. Az élet nehéz helyzetei, a várakozás hosszúsága, a mindennapok küzdelme elhasználják belőlünk a lelki tartalékokat, ha nem töltekezünk újra. Az olaj a személyes kapcsolat Istennel: az imádság, a szentírásban való elmélyülés, a szeretet jócselekedetei, az irgalmasság gyakorlása.
A balga szüzek nem voltak bűnösök, nem voltak istentagadók, csak egyszerűen nem gondoltak arra, hogy hosszú lehet a várakozás. A keresztény élet nagy veszélye az állandó éberség elvesztése: „majd később imádkozom”, „majd, ha nyugdíjas leszek, lesz időm lelki dolgokra”, „most még fiatal vagyok, ráérek később a vallásos dolgokkal foglalkozni.” A vőlegény viszont az éjszaka közepén jön. Váratlanul. Nem a halál órája ez, hanem egy élethelyzet, egy próbatétel, egy kegyelmi pillanat is, amikor Isten megszólít. Ha akkor nincs olaj a lámpánkban, azaz, ha nem élő a kapcsolatunk vele, könnyen lemaradunk a menyegző öröméről.
Az evangéliumi példabeszéd vége drámai: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” – szól a kérés. „Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket!” – érkezik a válasz. A látszat-kereszténység, a kiüresedett vallásgyakorlat, a névleges hit nem elegendő. A menyegző, a lakodalmi ünnep már elkezdődött. Van-e olaj a lámpánkban? Naponta töltünk-e bele utánpótlást?
A tíz szűz példázata nem arról szól, hogy Isten igazságtalan vagy kizáró. Ellenkezőleg: azt mutatja meg, mennyire komolyan vesz minket. Aki késik, nem feledkezett meg rólunk, hanem időt ad a felkészülésre. Jézus nem akar megijeszteni, hanem felébreszti alvó lelkünket: „Virrasszatok, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!” A virrasztás odaadó figyelmet jelent, ahogyan a szerelmes várja a másikat, ahogy az anya vigyáz a gyermekére, ahogyan az éhező várja a segítő felebarátot.
Jézus példabeszéde még egy fontos lelki valóságra hívja fel a figyelmünket: a kegyelem ideje véges. A kapu egyszer bezárul. De most még nyitva van. A menyegzőre mindenki hivatalos. Az okos szüzek nem önzőek voltak, hanem készen álltak. A balgák nem rosszindulatúak, csak könnyelműek. A döntés – minden nap, minden helyzetben – a mi kezünkben van. Éljünk úgy, hogy lámpásunkban mindig legyen olaj. És ha el is alszunk, amikor a vőlegény jön, töltsünk olajat a lámpásba, hogy újra lobogjon a fény!
Vedd elő a tartalékot és töltsd meg most olajjal a lámpásod!
(c) Horváth István Sándor